A holofónikus hangok binaurális felvételekkel készülnek.
Ennek az a lényege, hogy két, egymáshoz igen közeli frekvenciájú hangot sugárzunk egy sztereo fejhallgató bal és jobb csatornáján, aminek hatására a két hang különbségének megfelelő frekvenciájú hangképzet jön létre az agyban.
Ezért érzékeljük úgy mintha körülöttünk zajlana, mindaz ami csupán csak felvett hang.
A holofónikus hang technológiáját Hugo Zucarelli fejlesztette ki 1980-ban.
Ez egy olyan felvevő berendezést, mely elképzelhetetlenül valósághűen képes visszajátszani akusztikai jelenségeket.
Leginkább a hologramok által keltett 3D-s látványhoz lehetne hasonlítani, csak itt a látásunk helyett a hallásunk csapja be ez a technika.
Hugo 1983-ban kiadta a Zucarelli Holophonic elnevezésű hanggyűjteményét, melyekben egyszerű hétköznapi hangokat vett fel, hogy bemutassa a Holophonic rendszert.Például gyufásdoboz zörgését, fodrászt, ventilátort, méheket, zacskót, repülőgép zaját és a vihar süvítését.
Zuccarelli hipotézise szerint, a belső fül érzékeli és elemzi a felvett hangmintát, mint egy akusztikus hologram. Az agy olyan tisztán értelmezi ezeket az adatokat , hogy a hang irányát is képes megmondani az egyén.
Legtisztább hangzást fülhallgatóval érhetjük el. Minél jobb minőségű és minél jobban kizárja a külvilágot, annál élethűbb.
Kutatók felfedezték , hogy a vizuális rendszerünk nagyon érzékeny a hangfrekvenciákra, ahogyan a testünkben lévő összes sejt is.
Tapasztalatok szerint tehát a hang mint rezgésforma számtalan módon felhasználható a biológiai folyamatok szabályozásában, pszichés feszültségek oldására és a hangulat módosítására.
Így nem véletlen ha a hangok különböző rezgései , eltérő módon hatnak ránk.
Holofónikus hangok